A lovastornáról röviden

A különleges sportág már az ókori Görögországban létezett, ezt számos történelmi lelet támasztja alá. Magyarországon az 1770-es években jelent meg a voltizsálás, de sokáig csak a katonai kiképzésben használták. Mint sport, hazánkban csak az 1970-es években kezdett el újra fellendülni, majd 1983-ban ismerte el a Lovas Szövetség, mint önálló szakág. A sportág a négyévente megrendezésre kerülő Lovas Világjátékok programjában is szerepel.

A lovastorna egyszerre ötvözi a lovaglás és a torna elemeit. Sokáig csak úgy tekintettek a voltizsálásra, mint egy mozgásformára, amely segít a gyerekeknek hozzászokni a lovakhoz, így később könnyebben tanulnak meg lovagolni. Mára azonban már egy igazán különleges, művészi sportággá fejlődött, ahol a versenyzők zenére, előre megálmodott koreográfiára, gyönyörű ruhákban mutatják be akrobatikus gyakorlataikat egy vágtázó ló hátán, bizonyítva ügyességüket, erőnlétüket és hajlékonyságukat egyaránt. A lovastornában egyéni, páros és csapat versenyszámokat rendeznek, a páros és csapatversenyek alkalmával egyszerre több lovastornász alkot különböző formációkat a ló hátán. A versenyeken előírt kötelező gyakorlatokat, valamint szabadon választott, úgynevezett kűr gyakorlatokat kell bemutatni, amelyeket a bírók 1-től 10-ig pontoznak. Természetesen pontot kap a ló is, hiszen az ő teljesítménye is nagyban befolyásolja a produkció sikerét.